Nőifoci.com

Sűrű napok elé nézünk, sok a teendő. Készülnek a következő szezonok versenykiírásai, az MLSZ javaslatokat vár a Versenyszabályzat- és más szabályzatok módosítására – ilyenkor mindig, roppant naivan hiszem és hisszük, hogy lesz legalább egy olyan javaslat, amelyet megszívlel a szövetség. A legutóbbi évek „statisztikája” sajnos nem ezt mutatja.

A szövetség – értsd: kifelé arctalan massza – elsőre lesöpörte azt a versenykiírás tervezetet (nevezzük a hivatkozhatóság kedvéért „3:2-nek”), amelyet a klubok vezetői közösen vitattak meg Budapesten majd Győrben, Kiss László szakágvezető pedig benyújtott: érdekes a szóbeli indoklás is, miszerint bonyolult volt. Amint azt lábjegyzetben szokás írni: vö. – nem értette, akinek kellett, arra pedig nem is vette a fáradságot, hogy a női futball legalább egy szereplőjét megkérdezze, miért gondolják a csapatok, amit gondolnak. No, mindegy, ilyen könnyen azért nem adjuk a bőrünket, nekifutunk még egyszer, hátha most már van intézményesített „csatornája” is a női labdarúgásnak.

Szándékosan írtam csatornát és nem fórumot. Tényleg örülök a női bizottság kinevezésének, talán mind az öt tag olyan a testületben, akinek a munkája – ha valóban dolgozik – sokat jelenthet a szakágnak. Hiba lenne ugyanakkor összekeverni az MLSZ által kinevezett női bizottságot a klubok szervezetével – ezért is butaság azt számon kérni, miért nem delegálták a csapatok X-et, vagy Y-t.

A csapatoknak – évek óta kesergünk ezen – nincsenek érdekképviselete, nincsen olyan szervezete, amely a közös érdekek transzformálásának csatornája, a közös vélemény kialakításának fóruma lehet.

Megvan ebben a magam felelőssége is, többször ígértem, kidolgozom egy „liga” koncepcióját – aztán soha nem jutott rá idő.

Mostanáig.

Legutóbb a győri konferencián néztünk erősen egymás szemébe, és döntöttünk arról, nekifogunk. Dombó Jánossal, majd Elbert Gáborral kialakítottunk egy vázat – véletlen, tényleg véletlen, hogy most lettünk kész vele annyira, hogy az elképzelést a közösség elé tárhattam.

A szándékot, az állást, ma reggel küldtem el az NB I és az NB II csapatainak – tudván tudva, hogy a klubok akarata nélkül az egész kezdeményezés hamvába holt. Bemásolom ide a blogba is a tartalmi részt, hiszen bizonyosan vannak olyanok is, akik nem klubvezetőként érdeklődnek, nota bene éreznek felelősséget közösségünkért.

A megalapítandó, nyártól, gyakorlatilag a most folyó bajnokságok befejezésétől kezdve működő szervezet jogi formáját tekintve egyesület lenne. Tagjai a nagypályás versenyrendszer, a női NB I és az NB II klubjai lehetnek. Keressük annak a lehetőségét, megoldását, hogy önálló egységként (például tagozatként) az utánpótlás-nevelő klubok, illetve más női labdarúgó szervezetek is csatlakozhassanak, segítséget kapjanak a saját problémáik megoldásában. Az előkészítő munka, az előzetes megbeszélések során a Liga nevet használtuk, ez most a „célegyenesben” a Kamara elnevezésre változott. A magyarázat egyszerű: együttműködni szeretnénk, partnerei lennénk a Magyar Labdarúgó-szövetségnek, és nem kívánjuk a véleményformálókat, döntéshozókat „megzavarni” egy, a labdarúgás közelmúltjában más tartalommal bíró szervezeti elnevezéssel.

Fontosnak tartjuk azt is, hogy a klubok közös szervezetének élére olyan, a női labdarúgás iránt elkötelezett, sportvezetői, szervezeti-vezetői rutinnal felvértezett szakembert kérjünk fel, aki nem kötődik egyesülethez, vagy a szakágon belüli bármely érdekcsoporthoz. Dr. Elbert Gábor a javaslatunk, jelöltünk – Gábor örömmel, lelkesen és felelősséggel vesz részt az előkészítő folyamatokban is, magunk is láthatjuk, az „ötletünk”, jó…

Elképzelésünk szerint a Kamara „Műhelyekben” (tartalmilag: témák, szakterületek szerinti bizottságokban) végzi majd a munkáját, illetve önálló feladatokra, önálló projektek is indulhatnak, a projektmenedzsment közismert „szabályai” szerint.

Az előkészítő munka során már pontosítottunk néhány területet, amelyek kiemelt hangsúlyt kapnak a Kamara munkájában, azaz önálló „Műhelyt” alkotnak.

Talán nem véletlen, hogy elsőként a „3M-et”, azaz a Média- és Marketing Műhelyt említem. Ezen a területen óriási a lemaradásunk, miközben a közös fellépés közös bevételt hozhat a szakágnak – méghozzá úgy, hogy az 1+1 itt nem 2, hanem legalább 2 és fél…

Hasonlóan fontos terület az UEFA zsargonjában Task Force-nak nevezett, magyarra nehezen fordítható elnevezésű Műhely. Tartalmilag a jövőt érintő közös gondolkodásról, fejlesztési irányok meghatározásáról van szó – annak érdekében is, hogy az MLSZ ne csaphassa be úgy a klubokat, ahogy például a jövő évi versenykiírások kapcsán tette. Ez a szekció lehet a kamara legharcosabb egysége: tagjai a játékvezetői, illetve versenyeztetési költség csökkentését célzó, a nemzetközi labdarúgó-szervezetek fejlesztési programjainak pénzügyi támogatásáért folyó harcunk „katonái”.

A harmadik, fontos műhely a szakmai kérdésekkel foglalkozó „kvázi edzőbizottság” lehet. Magatok is lépten-nyomon tapasztaljátok, hogy a női labdarúgás mennyi mindenben eltér a „nagy testvértől”, a szakágban dolgozó szakembereknek mennyi speciális problémával kell szembesülnie. Magyarországon nincsen speciális képzés a női labdarúgásban dolgozó szakemberek számára, ezt az űrt szeretnénk – nem vitatva az MLSZ Felnőttképzési Intézetének autoritását – betölteni. Azt gondoljuk ugyanakkor, hogy a Szakmai Műhely nem szorítkozhat kizárólag az általános edzői feladatokra, ide értjük a pszichológustól kezdve a speciális edzői részterületeket, a rehabilitációt, a koordinációt – egyebeket.

A szakág jelenlegi, mindenki által ismert helyzetében, fontosnak tartanánk egy etikai szekció működtetését is. Itt nem a többihez hasonló Műhelyre gondolunk, inkább valamiféle „Bölcsek Tanácsára”, amely az eléje került – hangsúlyozottan etikai, és nem a labdarúgás szabályzataiba ütköző – kérdésekben véleményt nyilvánít, majd azt nyilvánosságra hozza.

Szükségesnek látjuk azt is, hogy a Kamara, szolgáltató tevékenységet is végezzen. Ez a szerep jutna a Jogi Irodának, amely a tagszervezeteknek segít eligazodni a szabályzatokban, iratmintákkal, tanácsokkal segíti az új egyesületeket, ha kell, mediátori szerepet lát el a klubok és szerződtetett játékosaik, vagy két klub vitájában. Hasonlóan szolgáltató tevékenységnek szánjuk a sportegészségügyi, életvezetési, tanácsadási csoport munkáját – könnyen elképzelhető, hogy a szakmai képzéseknél említett sportpszichológus ide is köthető.

Jelenleg itt tartunk az előkészítő munka során.

Kamarát, a klubok közös szervezetét azonban csak akkor van értelme létrehozni, ha a klubok szándéka közös ebben, csatlakozni, dolgozni kívánnak ebben, képesek vagyunk tartalommal megtölteni a most még csupasz szervezeti kereteket.

Megtisztelne mindenki, ha néhány sorban leírná a véleményét – esetleg ötleteit – a Női Labdarúgó-kamarával kapcsolatban!