Nőifoci.com

A hét utolsó munkanapjára Győrbe szervezett a női labdarúgással foglalkozó fórumot a Győri Dózsa. A megbeszélésre tizenhatan gyűltek össze a Radnóti Miklós Általános Iskola könytárába – a létszám mellett azt is érdemes kiemelni, hogy az intézmény szemmel láthatóan komolyan veszi a szakágat.

A „komolyan vevésnél” maradva egy pillanatra: a legutóbbi években úgy tűnt, a sportéletét roppant dinamikusan fejlesztő Győrben a női futball mintha mostohagyerek lenne. Most úgy látszik, ha például a Dózsa napi, finanszírozásai gondjai nem is tűnnek el egy csapásra, talán ebben is van előrelépés…
De, vissza a megbeszéléshez, amelyen a jövőt vázolva Kiss László, a női szakág vezetője, és Dörnyei Balázs a TFSE-Hegyvidék felnőtt, valamint a Ferencváros korosztályos csapatainak edzője is sikert arató előadást tartott.
Talán nem lehet eleget hangsúlyozni, a napi feladatok megvitatása mellett azért is fontosak az olyan, a „szakmával” foglalkozó előadások, mint Balázsnak az edzői viselkedésmintákat csokorba gyűjtő, hibákra és erényekre példákon keresztül rámutató összeállítása, hogy egyáltalán szakmai közösségként definiálhassuk magunkat, hogy kitörjünk a tömegsportos béklyóból.
A jövő évi versenykiírásokkal kapcsolatos elképzelések áttekintése után – úgy tűnik, közösségünk elfogadta a két, majd háromszintű bajnoksággal kapcsolatos javaslatot – a szervező sportegyesület ebédre látta vendégül a megjelenteket.
Ezt leírni talán pitiség, némi rosszindulattal akár a „pogácsaevő MLSZ-szel” is párhuzamba állítható, mégis fontosnak tartom említeni. A versenyrendszerrel kapcsolatos előadásban is szóba került: a kluboktól – Nyíregyházától Szombathelyig – nem várható el, hogy saját erőforrásaikból finanszírozzák a szakág fejlesztését. Maradva a példáknál: egy egyesület abból a hármasból, amelynek lépcsőfokait 1.) a saját versenyző csapatai; 2.) saját jövője, a ráfordításokat tekintve egyelőre csak befektetésnek tekinthető alacsony korosztályok; 3.) a szakág egésze adja, a legtöbb esetben csak az elsőt, ritkábban a másodikat képes finanszírozni. Elismerés annak, aki – egy konferencia formájában – a harmadikra is áldoz.
Bár jó lett volna, ha még több időnk van a jövőt segítő ötletek lajstromozására, így sem volt felesleges, a délután még együtt töltött két óra.
Nyilvánvaló, az ilyen megbeszélések általános „receptje”, hogy jól megbeszéljük a dolgainkat – azután nem történik semmi. Azt, hogy a győri fórum mennyire volt hasznos, az előttünk álló két, három hét dönti majd el.
De, ha sikerül megalakítani az NB-s klubok érdekvédelmi egyesületét (a tulajdonképpeni ligát), amelynek célja és feladata egyelőre a közös, egyesített erejű marketing, a szakmai- (edző)képzés, és a jövővel kapcsolatos fejlesztési elképzelések (az UEFA rendszerében: Task Force) „szentháromságával” írható le, ha sikerül az MLSZ döntéshozóival közösen megértetnünk, hogy a női futball fejlesztése elsősorban a férfi szakág érdeke, ha sikerül elérni, hogy a férfi labdarúgás sok tízmilliós, marketing szerződéseiben legalább „egyszázalékos”, kapcsolt áruként jelen legyen a női szakág, ha sikerül közösen, és időben megtalálni a több évre „bebetonozható”, a többség véleménye szerint is a szakág közös érdekeit szolgáló versenykiírásokat, akkor mérföldkőként gondolhatunk a győri konferenciára.
És hálásak lehetünk az ötletért, a szervezésért Vígh Zsoltnak.