Nőifoci.com

Örülök, hogy Kiss László kollégám, a Horvátország elleni keretben, Szarvas Alexandrát leszámítva, azoknak a játékosoknak szavazott bizalmat, akik nálam is állandó tagjai voltak a keretnek.

Bevallom nagy megütközést keltett bennem, amikor utódom az MLSZ honlapjának a következőket nyilatkozta: „Idén öt Eb-selejtezőt játszunk le, míg egy év alatt összesen tízet, ehhez jön még öt-hat felkészülési mérkőzés is. Szokatlan lesz a lányok számára, hogy évi tizenöt-tizenhat mérkőzésen kell pályára lépniük a válogatottban, ezért nagyon fontos, hogy kialakítsuk azt a magot, amely eredményesen zárhatja le a tétmérkőzéseket. Sem most, sem a következő mérkőzéseken nem lesznek velünk a légiósok, most elsősorban azokat szeretnénk megnézni, akik korábban kevesebb lehetőséget kaptak az együttesben. A soros meccseken a védelem és a középpálya összetételének kialakítása a legfontosabb feladatunk.”

Először is egyáltalán nem szokatlan a lányoknak az évi 15-16 nemzetközi mérkőzés, hiszen 2009-2010 között mi is pontosan ennyin léptünk pályára. Ezek a lányok tehát hozzá vannak ehhez szokva. Szeretném jelezni, hogy kollégám kész csapatot örökölt meg tőlem, amely többféle játékrendszert képes játszani, így Kiss Lászlónak nem kell új csapatot építenie (sem védelmet, sem középpályát) azt már a vb-selejtezőkön megtettem. Neki a tőlem átvett kerettel kellene minél több mérkőzést játszani, hiszen meggyőződésem a játékosállomány korban, játékban és tudásban is ideális a fejlődésre. Hangzatosak ezek a kijelentések, amiket a szövetségi kapitány tesz. De, a valóság az, hogy neki viszonylag egyszerű dolga van, hiszen csak a folytonosságra kellene törekednie, és arra, hogy minél több nemzetközi meccset harcoljon ki a válogatottnak az MLSZ-nél. Az mindenképpen örömteli, hogy létrejött a horvátok elleni dupla mérkőzés és a Kanada elleni összecsapás, de november vége és április közepe között is illett volna összetartásokat és néhány meccset lekötni, mert nem állapot, hogy öt hónapig nem folyik munka a válogatottnál. Nem adhatunk ennyi előnyt ellenfeleinknek.

Még akkor sem, ha kétségtelen most kedvezőbb helyzetben van az utódom, mint amiben én voltam. Most nem arra gondolok, hogy én vittem véghez a generációváltást a nemzeti csapatnál, hanem arra, hogy egyre több labdarúgónk játszik a miénknél színvonalasabb bajnokságban, ahol állandó játéklehetőséghez jutnak hétről-hétre. Örömmel számolhatok be arról, hogy Vágó Fanny és Tóth Alexandra tegnap 1-1-es döntetlennel mutatkozott be az izlandi bajnokságban, egy olyan ellenfél ellen, amely a legjobb négy között szeretne végezni a tabellán. A gólt Fanny lányom rúgta, de ami a legfontosabb, hogy az edző mindkét magyar lány teljesítményét kiemelte. De, Tóth Gabriella, Szuh Erika, Jakabfi Zsanett és Szőcs Réka felől is jó híreket kapok, így mindannyian jó formában tudnak majd a válogatott stábjának rendelkezésére állni.

A sorsolásra nem lehet panaszunk, én úgy gondolom. Norvégia ugyan toronymagas esélyes, de megfelelő felkészülés után Izland, Észak-Írország, Bulgária, és Belgium ellen képes lehet kiharcolni a második helyet a csapat. Az a csapat, amelyik Lengyelország, Ukrajna, és Románia ellen mindössze egy vereséget szenved, annak igenis van esélye a második pozíció elérésére. Egyik vetélytársunk sem lebecsülendő ellenfél természetesen, de már sokszor bebizonyította a válogatott, hogy képes a bravúrra. Bulgária és Észak-Írország ellen kötelező a 12 pont megszerzése, Belgium ellen minimum 4, Izland ellen pedig legalább 3 pontot kell szereznünk és véleményem szerint 19 ponttal megszerezhető a második hely.

Nagyon aggódom viszont a mérkőzések sorrendjének lekötése miatt. Kockázatosnak tartom, hogy Belgiumban kezdünk és utána egyből Norvégiába utazunk. Ennek a csapatnak nagyon fontos, hogy győzelmekkel kezdjen, amitől lendületet kaphat, erre kétes kimenetelű meccsekkel kezdünk, ami nem biztos, hogy jól fog elsülni. Bár ahogy olvasom Kiss Lászlónak volt a kérése, hogy erős ellenfelekkel kezdjünk, mégis azt mondom könnyebb mérkőzésekkel kellett volna kezdenünk.

Olvasom, hogy van új női bizottság. Ennek csak örülni lehet, hiszen szükség van programokra, fejlesztési tervekre, új elképzelésekre és egy olyan koncepcióra, ami a női labdarúgás fejlődését szolgálhatja. Furcsállom azonban, hogy egyik honlapon sem jelent meg cikk az új tagokkal, hogy megismerjük elképzeléseiket. Engem ugyanis nem az érdekel, hogy kiket választottak be, hanem az, hogy milyen elképzeléseik vannak a jövőre nézve. Erről egy árva sort sem olvastam sehol, pedig szerintem nem csak engem érdekelne ez a téma.

A bajnokságokról is ejtenék néhány szót. Legutóbbi blog-bejegyzésemben már utaltam arra, mennyire elkeserítő a rengeteg meccslemondás, létszámhiányos kiállás, ami a felnőtt és korosztályos női bajnokikon, Magyar kupa-meccseken egyre gyakrabban történik. Továbbra is úgy érzem, ez ellen tenni kell valamit, mert nem lenne szerencsés komolytalanná tenni a női labdarúgást ilyen történésekkel. Ezzel kapcsolatban is szívesen olvasnám dr. Bozóky Imre elképzeléseit.

Az NB I-ben, véleményem szerint az MTK első helye biztosnak látszik, a dobogó harmadik fokáért azonban nagy csatát várok. Igazából számomra a Femina 0 pontos felsőházi szereplése a nagy meglepetés, hiszen alaposan megerősödtek Hegyi Szilvia, Papp Tamara, és Jakab Kata szerződtetésével. Méltatlan a klubhoz, hogy hazai pályán olyan súlyos vereséget szenvedjen el, mint a Taksony és az MTK ellen. Úgy érzem, ez a gyászos szereplés is azt mutatja, nem szerencsés, ha a szövetségi kapitány aki egyben szakágvezető is, klubcsapatot is vezethet.