|
 A női futballal foglalkozók számára állandó vitatémát jelent, hány éves lányok játsszanak a felnőttbajnokságokban. Sietek rögzíteni: a szabály egyértelmű, a női futballban a 15. életév betöltése kötelező – a férfiak (fiúk) esetében a versenyszabályzat kivételekre is lehetőséget ad. Miután a szabály megszabja a korlátokat, elsősorban elvekről, tendenciákról szeretnék vitatkozni.
Nézzük a mérleg egyik serpenyőjét. Sokan vannak, aki szerint a megünnepelt 15. születésnaphoz kötött szabály felesleges. Az érvek egy részét indokolja persze a csapatok szinte állandó létszámgondja. De citálható az is, hogy egyetlen korosztály sem homogén, hogy a legutóbbi fél év példáit említsük, az akkor még nyíregyházi Mosdóczi Evelin, a miskolci Bernáth Csilla, az újpesti Zeller Dóra, a taksonyi Pintér Viola, vagy a fradisták közül páran, nyilván már a 15. szülinapjuk előtt is alkalmasak voltak fizikailag arra, hogy felnőttek között játsszanak.
Én magam egyébként is nehezen szólalok meg ebben a témában, mert egyetlen év volt a hazai női futballban, amikor nem 15, hanem 14 év volt az alsó korhatár: az Olimpia akkor jutott fel az NB I-be, úgy, hogy az NB II-ben a feljutást kiharcoló csapat majdnem fele (!) – Majnik Vivi, Dénes Dorka, Váradi Szandi, Gleich Barbara, és a rajton még Fábián Dóri – nem volt 15 éves, ergo a korábbi és a későbbi szabályozás szerint sem játszhatott volna.
De ettől függetlenül szabály, méghozzá egységes szabály, kell. Ez nem vitás.
Félre ne értse bárki, nem is azért írok a témáról, hogy azt követeljem, szállítsuk le a korhatárt ismét.
Apropót az adott, hogy Bajzik Józseffel - vagy, ahogy mindenki ismeri: Hobóval - beszélgetve, ő felvetette: bár tudja, hogy mindez sok ok miatt kivitelezhetetlen, de ő bizony tovább emelné az alsó életkori határt, felvinné azt tizenhat, de akár tizenhét évesre is… Mi történne? Szerinte erős, nagyon erős lenne a korosztályos bajnokság, a lányok tisztábban kaphatnának korosztályos képzést, az életkoruknak megfelelő ellenfelekkel játszanának, és az NB I kihívást, valódi célt jelentene – az nem hullana nagyon könnyen az ölükbe…
Bármilyen furcsa is, Hobó véleményére – egy ettől teljesen független beszélgetésben – rímelt Dörnyei Balázs mondata is: a nagyon erős utánpótlással rendelkező Fradiban még a legtehetségesebbek is csak 16 éves koruk után léphetnek fel a felnőtt keretbe.
Az életkor kérdése persze összefügg a játékosok számával, a játékoskeret minőségével. Az erősebb csapatokban egyáltalán nem evidens, hogy az éppen tizenöt évesek rendszeresen játszanak a felnőttek között. Nekik sokkal könnyebb elkerülni azt a csapdát is, amely szintén a túl fiatalon az élvonalba jutókra leselkedik: említhetnénk Várkonyi Orsit, vagy a szombathelyi Görög Emit – szinte mire leérettségiztek, teljes pályafutás állt mögöttük, nem is volt elég motiváció a magas szintű futball folytatására.
Tudom persze, az egész problémában megint csak az a ludas, hogy ma Magyarországon a női futball képtelen karrier-lehetőséget felvázolni a lányok előtt. A tanulmányok befejezése után vagy tud valaki olyan munkahelyet találni, amelyet tulajdonképpen alárendel a futballnak, vagy ki kell szállnia – az eredmény, hogy a 20-28 éves korosztályból alig van játékos a legjobbak között.
Márpedig a csapatokat fel kell tölteni, hogy meglegyen a tizenegy játékos, anélkül nem lehet kifutni a pályára. Akkor pedig jönnek a 15-16 évesek.
Vagy ne jöjjenek?
|
, az edzések lehetnek akár nagyon megterhelők is (bár nem hiszem) - de azért sem a magyar U18, sem a női NB I meccsei nem olyan tempósak, hogy ne bírhatná ki őket kacagva bármelyik egészséges 15-17 éves sportoló leány.
