Nőifoci.com

Halmosi Béla, a Femina elnöke a hazai női futball egyik legtapasztaltabb vezetője. Azt gondoltuk, amit mond, arra oda kell figyelni, az ő véleménye (m)értékadó. Honlapunk kétrészes sorozatának második felvonásában a női labdarúgás egészéről beszél.

- Amennyiben női labdarúgásunk legutóbbi tíz évét összehasonlítod, milyen következtetést tudsz levonni? Változott valami? Jó irányban?
+ Két éve, amikor kiderült számomra, hogy azt a munkát amit elkezdtünk a női labdarúgásban, nem lehet folytatni, befejeztem a Női Bizottságban végzett munkámat. Az elmúlt két év tapasztalatai azt mutatják, hogy nagy "hozzáértéssel" és "szakértelemmel", baráti alapon, sikerült szétverni azokat az alapokat, amire esetleg lehetett volna tovább építkezni. Ha belegondolsz, hogy milyen a szeretett sportágunk felépítettsége, szervezettsége, milyen a benne szereplők klubmodellje, és ehhez hozzáveszed azt az MLSZ-t amely a "Rend, fegyelem, törvényesség" idején, hozzáértés nélkül, a saját szabályait semmibe véve, egy-egy ember rossz éjszakáján eszébe jutott ötletei alapján hozott döntéseket, akkor már meg is van a válasz a kérdésedre. Nézzük a felépítettséget! Három éve, volt egy stabil, 8 csapatos NB I., egy 16 csapatos, stabil NB II., egy jó alapokon induló U17 (valóban 17 éveseknek) és 25-30 csapattal működő U15. Ma van, egy Európában egyedülálló NB I-es bajnokság, ahol az indulás pillanatában már megvolt a kieső. Lehet, hogy a jövő évben, ha maradna ez az MLSZ már a bajnokot is tudni lehetne induláskor. Hogy van-e NB II, és hogy milyen, az majd csak a nevezések után derül ki. Van egy U17-es bajnokság, amiről mindenki tudja, hogy U18, csak éppen az MLSZ-t nem lehet meggyőzni a saját szabályairól. Sebaj, mindenki tudja, hogy kinek az érdeke volt a 18 éves törzskorosztály. Ők voltak erősebbek és elintézték. Csak akkor nem kellene a szabályokra mutogatni. Az utánpótlás szerintem legértékesebb része, az U15, egyre fogyó létszámmal, de még működik. Aztán a szervezettség. A klubokat irányító, szent, megszállott emberek nagy része soha nem tudta túltenni magát a saját klubjának a képviseletén. Amikor az egészről beszélsz, ő a saját klubjának az érdekeit képviseli. Ez az oka annak, hogy olyan döntés soha nem születhetett, ami a klubok összességének az ajánlásával született. Klubmodell. A magyar női labdarúgásban nagyon kevés olyan egyesületet tud bárki mondani, ami mögött szervezettség van. Ha már két ember vezet egy egyesületet az már előrelépés. Két szakmát keverünk, de rendesen. A sportszervezőit és az edzőit. Hány klubnál végzi mind a két munkát egy ember? Ez pedig két különálló szakma. De, úgy látszik a magyar női vonalon olyan emberek is dolgoznak, akik mindenhez értenek. El tudod ezt képzelni ezt a férfi labdarúgásban? Az MLSZ tevékenysége alapjában véve azért lenne fontos, mert mindig vannak "kijáró emberek", csak egy komoly szövetségben erre nincs vevő. Na, a miénkben két éve van. A tavalyi bajnokságban még a kiesést is elintézték házon belül. A hozzáértés a mi szövetségünkben úgy nézett ki, hogy például a legfőbb hatalmasság, Kovács István , az U17-es válogatottak szüleinek a lelkére kötötte, hogy minden játékosnak kötelező naponta 10 fekvőtámaszt csinálni és 20 guggolást, aminek az aznapi meglétét sms-ben el kell küldeni a szövetségi edzőnek. Ha ez megtörténik, akkor fél év múlva Európa élvonalába fogunk tartozni. Ez az ember akkor épp megbízott főtitkár volt és szülői értekezletet tartott, indulás előtt. Hiába aki mindenhez ért, az pótolhatatlan. Holnap reggelig lehetne folytatni a megtörtént eseteket, de felesleges. Ma nyugodtan azt mondhatom, hogy a tíz évvel ezelőttihez képest, romokban van a magyar női labdarúgás. Sikerült szétverni.
- Van azért pozitívum is?
+ A legnagyobb pozitívum, hogy még életképes a szakág, és vannak kislányok, akik labdarúgók szeretnének lenni.
- Egyre több klubról hallani, hogy a megszűnés szélén áll. Főleg a vidéki NB II-es egyesületekre vonatkozik ez. Mi ennek az oka? A jövőben is számíthatunk arra, hogy csapatok szűnnek majd meg? Mit lehet tenni ez ellen?
+ Bizony ez a tendencia akár a sportág hosszú, hosszú tetszhalott állapotát is eredményezheti. Tudomásul kell venni, hogy sok-sok vidéki csapat nélkül nincs magyar női labdarúgás. Ezért riasztó a tendencia. Sokféle oka van a megszűnéseknek. Az évek alatti lángolás az egyszem vezető részéről lassan megszűnik, a működésre nehéz előteremteni a pénzt, ehhez a sportághoz pályák, létesítmények kellenek, de a fő okot másban látom. A rend és a kiszámíthatóság hiányában. Három évvel ezelőtt, mint már beszéltünk róla tizenhat csapattal írta ki a Női Bizottság az NB II-es bajnokságot, azzal, hogy egy év alatt az MLSZ apparátusának fel kell mérnie a megyékben működő csapatokat egy regionális NB III-as bajnoksághoz. Az ok nagyon egyszerű volt. Európában egyedülálló módon, Magyarországon előfordulhat az az eset, hogy májusban verbuválok 15-20 fő 15 év feletti kislányt és rá egy hónappal a Nemzeti Bajnokság II. osztályában van jogom játszani. De, a nagy tudáskülönbség előbb-utóbb oda vezet, hogy a játékosok abbahagyják, és lassan a klub is megszűnik. Másodszor a költségek csökkentése miatt lett volna szükség az NB III-ra. Egy két-három megyét átfogó bajnokság sokkal jobban megfelelt volna a megyékben játszó csapatoknak és az újonnan alakult csapatoknak is. Tehát a lényeg, hogy a rendszer kiszámítható, olcsó és hosszútávon csapatokat megtartó, sőt csapatokat növelő rendszer volt. Körösi Mónika MLSZ-ből való távozása után a női labdarúgásnak egy évig nem volt az apparátusban dolgozója. Ez oda vezetett, hogy egy év alatt, az MLSZ Elnöksége által jóváhagyott saját döntését, a Kovács István által vezetett apparátus nem vette komolyan és nem készítette elő az NB III-t. Amikor a bizottság felállt, az MLSZ elnöksége által elfogadott versenykiírások álltak a frissen odakerült Nahóczky Attila részére, aki egy két vidéki klubvezető véleményére hallgatva, kiírt egy teljesen új NB II-es bajnokságot, amit állítólag valamikor jóváhagyott az elnökség is. Ugyan az MLSZ elnökségi döntések között ez nem olvasható, de mindig jóhiszemű ember voltam. De, ha rossz indulatú lennék, akkor azt kellene mondanom, hogy a tavalyi NB II jogszerűtlen volt. Legalábbis a nevezések elfogadása, az biztos. Ezek a klubvezetők, jogosan, úgy érezték, hogy itt az idő és most aztán megmondják, hogy is kellene ezt csinálni. A súgás jó fülekbe került. Na, ők dolgoznak a mai napig. Ez lett belőle. Kiszámíthatatlan, baráti alapokon működő döntések, klubérdekek előtérbe helyezése, követhetetlen, kézzel irányított bajnokságok. Ha a klubok részére nincs kiszámítható, hosszú távú koncepció, akkor tovább fog sorvadni a magyar női labdarúgás.
- Sokan a női bizottságtól várják a megváltást, a csodát. Mivel magad is voltál korábban női bizottsági tag így kompetens a véleményed: van-e akkora tényleges hatalom a mostani női bizottság birtokában, hogy jelentősen javítsák a női labdarúgásunk helyzetét?
+ Megváltást, csodát várni valamitől butaság. Először magunkat, a résztvevőket kell rendbe tenni. Ha a labdarúgásban résztvevők nem tudják, vagy nem akarják a saját klubjuk érdekei mellett az egész labdarúgást képviselni, akkor soha nem lehet előrelépni. Mondok egy példát, hogy érthetőbb legyek. Amikor kiírtuk a 16 csapatos NB II-t, abban az állt, hogy az első 10 csapat marad NB II-es a többi a majd alakuló NB III-ban folytatja. Horváth Tóni ezen az értekezleten azt mondta nekem, hogy ezzel megszüntettem a soproni női labdarúgást. Arra kérdésemre, hogy az ő költségvetésével és játékosállományával miért is kellene a Sopronnak 11. helyen végeznie, már nem kaptam választ. De a 11. helyen végeztek. Lehet, hogy mi voltunk a hibásak? A Női Bizottság a Magyar Labdarúgó-szövetség egyik bizottsága, és semmi más. Nem érdekképviseleti szerv. Mint a többi bizottságnak, az Elnökség felé véleményezési és javaslattevői jogosítványai vannak. A bizottságok nem a klubokat képviselik, hanem az MLSZ Elnökségének a döntési folyamatát könnyítik meg. Amikor sikerült kiharcolni azt, hogy az MLSZ Alapszabályába belekerüljön a Női Bizottság léte, akkor azt sikerült elérni, hogy az Elnökség elé kerülő anyagok ennek a bizottságnak a véleményével kerültek oda. A nő labdarúgás helyzetéhez csak áttételes köze van a bizottságnak. A Kovács-Nahoczky időszakban még annyi sem.
- Hevesi Tamással és Tóth Ferenccel vezettétek korábban a Női Bizottságot. Nagyon sokan támadtak benneteket, és végül arra az elhatározásra jutottatok, hogy nem folytatjátok bizottsági munkátokat. Szeretném, ha összegeznéd női bizottsági tevékenységeteket. Mit tudtatok megvalósítani elképzelésetekből, mit nem? Mi az, amit bizottsági tagként ma már másként csinálnál? Mire vagy a legbüszkébb, amit sikerült elintéznetek?
+ Az természetes, hogy aki nem ismeri a struktúrát, az azért kritizál, mert azt hiszi, hogy neki igaza van, akinek a klubérdeke sérül az meg azért. Az a véleményem, hogy aki közszereplést vállal, annak tudomásul kell vennie a támadásokat. Olyan vezető a világon nincs, aki mindenkinek a kedvében tud járni. Az érdekellentét mindig megmarad. Azt vallom vezetőként, hogy a döntés előtt meg kell hallgatni minden véleményt, felelősen dönteni és a döntés után már csak végre kell hajtani. Ha pedig a döntések folyamatosan rosszak, akkor alkalmatlan vagyok és fel kell állni. Az elmúlt két év történései azt mutatják, hogy annak a bizottságnak a munkája, amelyben részt vettem, jónak mondható. Az előbb már kitértem rá, hogy a rend, a kiszámíthatóság, a több éve jól működő versenyrendszer, a Dénes András által megálmodott U15-ös bajnokság megindítása, a bizottság Alapszabályba történő bekerülése, a csapatok létszámának az állandó emelkedése volt annak a bizottsági munkának a legfőbb értéke. Bizottsági véleményezés után kerülhetett az Elnökség elé a válogatottak szövetségi edzőinek kinevezése. A döntés az a mindenkori Elnökség kompetenciája. De gondolj bele, hogy hol tartunk most, amikor önjelölt edzők járnak a szövetségbe, lobbizni, hogy szívesen vállalnák a válogatottat. És erre még fogadókészség is van. Akkoriban a versenykiírás tervezeteket a bizottság készítette a csapatoktól bekért javaslatokat lehetőleg figyelembe véve, és az abban a formában került az Elnökség elé. Ma az apparátus egyik dolgozójának a feladata, hogy az Elnökség elé kerülő Versenykiírás tervezetét elkészítse. Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Semmire. Én csak dolgoztam, tettem a dolgomat a legjobb tudásom szerint. Hogy, ez mire volt elég? Azt utólag kizárólag a tények határozzák meg.
- Egyre több vélemény hangzik el arról, hogy az U15-ös bajnokságot nagypályára, esetleg háromnegyed pályára kellene vinni. Mi erről a véleményed?
+ Ez ugyan, úgy hangzik, mintha szakmai kérdés lenne, de korántsem az. Ezek a viták ugyanis pótcselekvések. Jó rágni a csontot, mindenkinek van véleménye, természetesen a saját, adott játékosállományából kifolyólag. Versenyrendszerről vitázunk és van 1500 labdarúgónk. Nagyon szívesen vitázom a rendszerről, majd ha lesz 5000 hadrafogható játékos Magyarországon. De addig nem. Ez viszont kizárólag állami segítséggel valósulhat meg, mert az iskolákat csak pénzzel lehet kimozdítani a mostani állapotból. Ehhez az MLSZ segítséget nem tud adni, csak a kormány sportpolitikája és akarata. Vannak biztató jelek, majd meglátjuk sikerül-e továbblépnünk. Véleményem természetesen van. Végig kell gondolni, hogy hány nagypályás labdarúgó van Magyarországon. Az U15-ös bajnokság a legalsó korosztály. Sajnos, vagy nem, jelenleg itt lépnek be a labdarúgásba a lányok. Miért is lépnek be? Mert szeretnek focizni. Itt ismerkednek a labdarúgással és dől el, hogy érdekli ez a csodás játék hosszútávon, vagy nem. Itt dől el, hogy a szülő partner-e abban, hogy a lánya focizzon? Ehhez a tornarendszer a legalkalmasabb. A ki-be cserével minden játékos játszik, a szülő látja játszani a gyermekét és látja örülni. A költségekről nem is beszélve. Minden más pályaméretnél elveszik a tornarendszer előnye. Egy kislány sem szeretne a kispadon ücsörögve eltölteni egy hétvégét sem. A szülőről már nem is beszélve, aki a lány kérésére a családi programot mondja le a fociért és azt látja, hogy felesleges volt. Nincs semmi probléma sem a nagypályával, sem a háromnegyed pályával, de csak akkor, ha kialakult már egy alsóbb osztály, mondjuk a 12 éveseké, tornarendszerben. Ma Magyarországon játszik pár 12 éves lány, de a számuk még nem teszi lehetővé, hogy csapatként bajnokságot lehessen szervezni számukra. Az infrastruktúráról már nem is beszélek. Szakember kell, pálya kell, szerelés kell, labda kell, utazás kell. Ha komolyan gondoljuk saját magunkat. Ugye a mai klubviszonyokat ismerve ez nem is olyan egyszerű. Persze "sufnitunning" alkalmazható ebben az esetben is, csak az úgy is nézne ki.
- Az U17-es (U18-as) bajnokság lebonyolításáról is megoszlanak a vélemények, főleg a korhatárt illetően. Te miként vélekedsz erről?
+ A most kiírt bajnokság az U18. Ezt Nahóczky Attila írta ki. Hogy miért pont ezt a korosztályt, az – gondolom - marad az ő titka. Szerintem a mai magyar női labdarúgásban egy 18 éves lány már régen a felnőttek között játszik. A régi bizottság a csapatokkal egyetértve azért 17 évesekre írta ki a bajnokságot. A rendszert úgy építettük fel, hogy az U15-ből kiöregedett játékosok játsszanak U17-ben, ahol megismerik és megtanulják a nagypályás játékot, majd megerősödve, amennyiben megütik a felnőtt csapat szintjét, ott folytatják pályafutásukat. Persze minden elképzelés a megvalósításkor szokott csorbát szenvedni. Ez is így járt, mert egyes edzők a 15 éves lányokkal egyből felnőtt bajnokságba neveztek, így kimaradt az U17, és már a felnőtt bajnokságban tanulgatták a lányok a nagypálya rejtelmeit. Ennek ellenére azt mondom, hogy 17 éveseknek kellene kiírni a bajnokságot, visszajátszók nélkül.
- Miként vélekedsz arról, hogy egyre több labdarugónk igazol erős, külföldi bajnokságba? Ez a tendencia hova vezethet?
+ Semmi problémám nincs a külföldre igazolással, bár nagyon eltérő képet mutat a magyar játékosok kinti megfelelése. Erős bajnokságban, jó csapatban játszani, mindig egészséges kihívás egy játékosnak.
- Ha már a válogatottnál tartunk: fiatal átlagéletkorú csapatunk második helyen áll a vb-selejtező csoportjában. Hogyan értékeled eddigi szereplésünket? Jó úton jár a válogatottunk? Miként vélekedsz Vágó Attila munkájáról?
+ Vágó Attila munkájának az értékelése nem az én feladatom. Nem is értek hozzá. Én sportszervező vagyok, az edző munkáját értékeljék azok, akik értenek hozzá. Ma Magyarországon nem a válogatottaknál van a gond. Mindhárom válogatott becsületesen teljesítette a tőle elvárhatót. Egy-egy fájó vereség utáni véleményáradat pedig csak annyit jelent, hogy nagyon kevés ember tudja értékén kezelni a nemzetközi szereplést. Szurkolni az mindig csodás dolog, de vezetőként - aki már látott nemzetközi mérkőzést - szeretek két lábbal a földön állni. Magyarországon mindig az tudja a legjobban, hogy mit kellett volna tenni, aki a lelátón van és ott ülnek a legjobb játékosok is. Na ez pedig nem én vagyok. Tisztelem mindenkinek a munkáját és igyekszem hozzátenni a közöshöz a sajátomat.
- Meglátásod szerint a következő években válogatott és klubszinten előre fogunk tudni lépni a nemzetközi porondon? Mi szükséges ehhez?
+ Játékos, játékos és játékos. Ha valaha tovább szeretnénk lépni, akkor elsősorban játékos kell. Gondolom, hogy nem igazán valós és igaz az az állapot, hogy Magyarországon minden ötödik-hetedik játékos válogatott szintű. Ha van játékos, akkor jön a képzés és olyan bajnokság és mérkőzések, ahol a játékosok érzik, hogy hol tartanak a tanulásban.
- Vannak, akik szerint nem Női Bizottságra, hanem női labdarugó ligára lenne szükség, ahova nem az MLSZ választaná a tisztségviselőket, hanem a klubok, ezáltal a csapatok saját kezükbe vehetnék sorsukat és maguk dönthetnék el, hogy miként fejlesszék a női labdarúgást. Te miként látod ezt a kérdést?
+ Lehetetlen elképzelés. Női Bizottságra változatlanul szükség van, de a helyén kell kezelni. Ismét mondom, nem tisztük a klubok képviselete. Labdarúgó szakemberek kell, hogy alkossák, akik az egész női labdarúgás érdekei szerint és a labdarúgás szabályai szerint kell, hogy döntsenek. Ebben csak olyan ember dolgozhatna, aki felül tud emelkedni az önös érdekein és hajlandó az egészet nézni. Itt bizony fájdalmas döntéseket is meg kell hozni és csak utólag derül ki, hogy jó volt-e a döntés. A Liga az már nagyon régi felvetés. 1994-ből őrzök egy Női Liga alapszabály-tervezetet. Már akkor az volt a vélemény, hogy érdekvédelemre van szüksége a női focinak. Miért nem valósult meg? Nagyon egyszerű. Ahhoz, hogy érdekvédelemmel foglalkozzál, függetlennek kell lenned attól, akivel szemben véded az érdeket. Mikor vagy független? Ha anyagilag nem függsz Tőle. Na, itt már vége is van. A másik dolog kissé cinikusan hangzik, de hidd el nem az. A vezetés, csak addig demokratikus dolog, amíg mindenki elmondhatja a véleményét. A végrehajtás az már kőkemény diktatúra, ha tetszik, ha nem. Dolgozni és előremenni csak így lehet. Különben marad a posvány és a folyamatos ülésezés. Dönteni és a felelősséget vállalni a vezetőnek kell. Aki erre alkalmatlan, az ne vállaljon vezető szerepet. Nem tudják a csapatok a saját kezükben venni a sorsukat és dönteni, hogy miképp fejlesszék a szakágat, mert minden csapatnak más az érdeke. Hogy várható el egy hosszú távú döntés vitájánál egy igen szavazat attól az embertől, aki tudja, hogy ezzel a saját klubja végét szavazza meg? Arról nem is beszélve, hogy az a gyakorlat, hogy egy döntés után - ami neki nem tetszik - levelet ír az elnökségnek, amiben kifejti, hogy másokkal együtt az a véleménye, hogy ez nem jó irány és szerinte az Elnökség váltson le mindenkit. Felelősség nélkül a hátsó sorokból súgni a döntéshozónak, nem gerinces dolog, de minősíti a döntéshozót is.
- Mi az, amiben az MLSZ a legjobban segíthetné a női labdarúgást és a klubokat?
+ Sokan sokfélét várnak az MLSZ-től. Nekem már az is megfelelne, ha a jelenlegi Elnökség és az apparátus kisétálna a székházból, és azt jól kiszellőztetnék, hogy még az elmúlt időszak szelleme is eltávozzon. Ez lenne a legnagyobb segítség a női labdarúgásnak jelenleg, mert el kell kezdeni újra felépíteni a szakágat, amit az elmúlt időszakban sikerült majdnem teljesen szétverni.